Sokan félnek az egyedülléttől, nem szeretnek sok időt tölteni magukkal, ezért az egyedül élésről sincs jó véleményük. Néhányan úgy gondolják, hogy unalmas és egyhangú, továbbá kiszolgáltatottsággal jár, mert baj esetén nincs kihez fordulni. Vannak, akik azt vallják, hogy egyfős háztartást vezetni egyszerű, mert nem kell senkihez sem alkalmazkodni, míg mások ezt az állapotot természetellenesnek tartják, mondván, hogy az ember társas lény. Mint mindennek, az egyedül élésnek is megvannak az előnyei és a hátrányai, de az biztos, hogy bizonyos életszakaszokban hozzá tud adni az életünkhöz. Nézzük meg, hogyan!
Az egyedül élés közelebb vihet saját magunkhoz
Az egyedüllét lehetőséget adhat arra, hogy jobban megismerjük magunkat, felfedezzük a bennünk rejlő adottságokat, és megerősítsük az énképünket. Ez legfőképpen akkor nyer nagy jelentőséget, ha egy szakítás vagy válás után vagyunk, hiszen ezek olyan kudarcélmények, amelyek hatással lehetnek az önértékelésünkre is. Az egyedül élés segíthet feldolgozni a kapcsolatot, lezárni a múltat, és megtaníthat bennünket a jelenre, illetve önmagunkra fókuszálni. Olyan élettapasztalat ez, amelyet később az élet bármelyik területén lehet hasznosítani.
Az egyedül élés nagyfokú önállóságra taníthat
Az, aki egyedül él, rá van kényszerülve arra, hogy segítség nélkül intézze el az ügyes-bajos dolgait, és megoldja a felmerülő problémákat. Ez olykor nyomasztó teher tud lenni, de rengeteg hozadéka is lehet az ilyen élethelyzeteknek, hiszen így rájöhetünk arra, hogy szükség esetén erősek és leleményesek vagyunk, nem szorulunk rá mások támogatására. Az pedig, hogy képesek vagyunk egyedül boldogulni, pozitív érzésekkel, így például büszkeséggel és elégedettséggel tölthet el bennünket. Önállónak lenni mindenképp nagy érték a mai világban, erre pedig az egyedül élés taníthat meg a legjobban!
Az egyedül élés nagy szabadságot és függetlenséget adhat
Amennyiben egyedül élünk, úgy alakítjuk az életünket és a mindennapjainkat, ahogyan csak szeretnénk. Senki nem szól ránk, hogy miért hagytuk a mosatlant másnapra, vagy szegezi nekünk a kérdést, hogy mikor érünk haza a városból. Nem kell alkalmazkodnunk senkihez, ez pedig felszabadító érzés tud lenni. Mi választhatjuk meg, mit kezdünk az időnkkel, a pénzünkkel, hogyan és milyen gyakorisággal ápoljuk vagy éppenséggel építjük a kapcsolatainkat. Függetlenek vagyunk mindenkitől, így teljes mértékben önmagunkra és a vágyainkra koncentrálhatunk.
+1. Az egyedül élés nem egyenlő a magánnyal
Az egyik leggyakoribb sztereotípia, hogy az egyedül élők magányosak és boldogtalanok, miközben ez az esetek túlnyomó többségében nem így van. Tanulmányok bizonyítják, hogy a magány sokkal inkább függ a társadalmi kapcsolatok minőségétől, mint a mennyiségétől. Tehát nem az a kérdés, hogy egyedül élünk-e, hanem az, hogy egyedül érezzük-e magunkat. Márpedig ilyen élethelyzetben is lehet aktív szociális életünk: elhívhatjuk magunkhoz a barátainkat, összejöveteleket szervezhetünk az otthonunkban a saját kedvünkre, de akár ki is mozdulhatunk az ismerősökkel. Az egyedüllét tehát összességében nem elmagányosít, hanem utat nyithat a tartalmasabb kapcsolatok felé.