Valentin-nap: van, aki rajong érte, másokat hidegen hagy – egy biztos, ilyenkor sok egyedül élőben felerősödhet a hiányérzet és a társ nélküliség élménye. A Egyedülfekvők.hu februári eseményén Vadas Henrietta, az oldal alapítója a párkeresés kihívásairól és a modern ismerkedés buktatóiról beszélgetett Kánya Katával. A párkapcsolati szakértő több mint három évtizede működteti társtaláló irodáját, így saját tapasztalatain keresztül adott betekintést a mai randizási kultúrába.
Kánya Kata az Egyedülfekvők.hu rendezvényén elmondta: bár a Valentin-napot alapvetően művi ünnepnek tartja, mégis jó alkalom lehet az érzelmek kimutatására. Úgy fogalmazott: „Ha valakinek az a fontos, hogy piros színű cukrocskákkal szórja tele a hálószobát, ám legyen. Akinek viszont nincs kivel megélnie mindezt, az sem tragédia. Ez nem olyan ünnep, mint amikor valaki egyedül áll a karácsonyfa előtt – az sokkal nehezebb.”
A párkeresés nehézségei kapcsán Kánya Kata kiemelte: harminc évvel ezelőtt szerinte könnyebb volt társat találni, mert az emberek sokkal kiegyensúlyozottabb állapotban voltak. Tapasztalatai szerint ma sok társkereső frusztrált és türelmetlen, miközben hiányzik belőlük a valódi kíváncsiság a másik ember iránt. Ehhez társulnak a túlzott elvárások és a kevés önismeret is.
Az irreális romantikus elképzelések szintén megnehezítik az ismerkedést. „Sokan úgy képzelik el a társtalálást, hogy állnak a zebránál: zöldre vált a lámpa, a másik fél elindul feléjük, félúton megfogják egymás kezét, és szó nélkül elsétálnak a naplementébe. Ez nem biztos, hogy reális” – fogalmazott.
Kánya Kata szerint annak, aki társat szeretne magának, kezébe kell vennie a saját sorsát, és a párkeresést tudatos projektként kell kezelnie – olyanként, amelyet csak jókedvűen érdemes csinálni. Fontos az önszeretet, a nyitottság és persze egy jó adag szerencse is. Hosszú távon azonban a közös értékrend és a minőségi együtt töltött idő az, ami igazán összetart egy kapcsolatot – ezt érdemes keresni.
Fotó: Orcsi Brigitta, briphoto.hu