Murinai Angéla író, pedagógus, kreatív írás oktató nagyon jól ismeri az egyedüllétet. Már fiatalon megtapasztalta ennek előnyeit, később a házasságában is – bár három gyermeket nevelt – sokat volt egyedül, mivel férje külföldön dolgozott. Hat évvel ezelőtt vált özveggyé, azóta Németországban él. Egyedül élésről, társadalmi elvárásokról, sztereotípiákról, jól működő párkapcsolatokról beszélgetett vele Vadas Henrietta, az Egyedülfekvők.hu oldal alapítója.
Angéla mindig szeretett egyedül lenni. Huszonéves nőként sokat élt egyedül, de elmondása szerint akkor nem tudta igazán értékelni ezt az élethelyzetet, pedig nagyon jól érezte így magát. Szabad volt, ő gazdálkodott a saját pénzével, kutyát tartott, sportolt. Azonban a környezete azt sugallta felé, hogy az, aki egyedül van, nem lehet boldog, az csak félember lehet, valaki olyan, aki kevesebbet ér a többieknél. Többek között ez a nyomás késztette arra, hogy neki is legyen párkapcsolata, majd házassága. Hozzáteszi, harminc évvel ezelőtt nem is volt opció úgy szembemenni a trenddel, mint most.
A házassága rendhagyó módon alakult, ugyanis Angéla három gyermekét szinte egyedül nevelte fel, miután férje külföldön vállalt munkát. Egy idő után nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem fognak tudni hagyományos családként együtt élni, ezért fontolgatták a különválást, a válásig azonban nem jutottak el. 2017-ben férje súlyos beteg lett, nyolc hónappal később pedig sajnálatos módon elhunyt.
Visszatért ahhoz az emberhez, aki mindig is volt
„Miután egyedül maradtam, fel sem merült bennem, hogy még egyszer belemenjek egy párkapcsolatba. Most azt érzem, hogy visszatértem ahhoz az emberhez, aki mindig is voltam. Hálás vagyok a csendért meg a rendért, ami körülvesz. Néha megéhezem az emberi kapcsolatokra, de semmiképp sem párkapcsolatra. Olyankor felkeresem interneten a barátaimat, vagy a közelben élő ismerőseimet, és találkozom velük. Jól érzem így magam, nem vagyok magányos” – mondja.
Fotók: Murinai Angéla
Angéla szerint sokan úgy gondolják, az egyedüllét egyfajta védekezés, és azért él így, mert senkinek nem kell, miközben arról van szó, hogy őt jelenleg egyáltalán nem érdeklik a férfiak. Viccesen megjegyzi, ha véletlenül meglátogatná Dwayne Johnson, akkor őt valószínűleg nem rugdosná ki az ágyából, de egyébként nem vágyik párra. Úgy gondolja, kell a nőknek egy ilyen példa is, mint amilyet ő mutat, hogy lássák, így is lehet teljes életet élni, nem kell mindenáron kapcsolatban lenni. Hozzáteszi, az özvegység egy védettebb állapot, ilyenkor jobban békén hagyják az embert, mint amikor válás után marad valaki egyedül.
„Az egyedül élés legnagyobb pozitívuma szerintem a szabadság. Az egyedüllétben visszanyered a kontrollt az életed fölött, és ez egy fantasztikusan jó dolog. Ráadásul egyedül másképp osztod be a pénzed, én például sokkal kevesebbet költök így, mert máshogy eszem, főzöm, vásárolok. Az anyagiak ugyanakkor sok nőnek nehézséget okozhatnak, hiszen a világ kétkeresős modellre épült. Akinek nincs saját lakása, nehezen tud fenntartani egy albérletet egyedül, ez pedig sokszor arra kényszerítheti a nőket, hogy benne maradjanak a rossz kapcsolatokban” – teszi hozzá.
Jó értelembe vett önzőség jellemzi az egyedül élőket
Angéla szerint az egyedül élőket sokan önzőnek tartják. Úgy gondolja, hogy addig, amíg magunkat és a határainkat védjük, az önzőség pozitív értelmet nyer, és ha valaki ezt negatívan festi le, akkor az egyebet nem akar, minthogy feladjuk önmagunkat. A párkapcsolatok folyamatos alkalmazkodással járnak, ezért szerinte mindig érdemes megvizsgálni, mennyire éri meg ez nekünk.
„Szokták mondani, hogy akkor jön el a nagy Ő az életedbe, amikor nem is számítasz rá. Én ebben nem hiszek, mert úgy gondolom, ha valaki nem nyitott és nem is gondolkodik kapcsolatban, akkor nincs olyan, hogy elé jön, mert észre sem veszi ezt. Azt lepheti meg egy jó szerelem, aki erre fel van készülve, addig viszont, ameddig ezt megtalálja, jó sok pofon érheti” – hangsúlyozza.
Az írónő véleménye, hogy az egyedüllét főképp a nők útja. Ők azok, akik megszenvedik a kapcsolatokat, és a legtöbbször kezdeményezik a válást, miközben nekik sokszor nehezebb, de még így is ők lépnek előbb. Úgy gondolja, ha változást szeretnénk elérni ezen a téren, akkor el kell kezdeni átalakítani a kapcsolatok dinamikáját, máskülönben egyre több nő fog majd az egyedül élés mellett dönteni. A jól működő párkapcsolathoz szerinte az kell, hogy a férfi letegye a megszokott társadalmi normákat, lejjebb adjon a privilégiumából, mert csak ehhez tud normálisan kapcsolódni egy nő.